Mi történt Thelma Davisszel?

  

MI TÖRTÉNT THELMA DAVISSZEL?

Csáth Géza tiszteletére

Igazából senki, de senki nem tudja. Egyik pillanatról a másikra kicserélték. Rezzenéstelen arccal végigment az utcán, valami zenét hallgatott. Aztán befordult az egyik sarkon, egy majd’ százemeletes ház tetejéről repült a mélybe. Meghalt.

Sokan gondolkodtak azon, hogy vajon mi az, ami okozhatta. Talán valaki tudja, csak nem meri elmondani. Mégis a város, a környék felbolydult, a halottról készült képek bejárták a világot.

Tudni kell, hogy Thelma nem volt híresség, csak egy egyszerű texasi lány. Szeretett futni, biciklizni. Koordinátor volt egy cégnél. Legutóbbi profilképére több mint száz kedvelés érkezett. Mára csak emlékprofilja látható.

Sokan sírtak utána.

− Thelma Davis.

− Davis… Davis… Davis… Igen. Thelma Davis, meghalt augusztus 26-án. Üljön le!

Leül.

− Mióta várakozik?

− Csak pár órája.

− Remek.

− Elnézést, elmondaná, miért vagyok itt és mi ez a hely?

Az ügyintéző hölgy elmosolyodik.

− Sajnálom, a kérdéseket én teszem fel, maga pedig válaszolni fog.

− Értem… Esetleg kaphatnék… Kaphatnék kötést a nyakamra?

Az ügyintéző hölgy elfintorodik.

− Nagyon fáj?

− Eléggé, bár megszoktam, csak a vér folyamatosan csurog.

− Nem csoda, hisz kifordult a nyaka.

− Igen.

− Pillanat, megnézem, van-e itt a fiókban kötszer… Nincs. Nem baj, gyorsan végzünk. Ígérem.

− Rendben. Köszönöm.

− Szóval… férjes asszony volt. Thelma Davis, huszonhét éves. Helyes?

− Igen.

− Ha jól tudom, egy telekommunikációs cégnél volt koordinátor.

− Igen.

− Kér egy pohár vizet? Elég sápadtnak tűnik.

− Megköszönöm.

Az ügyintéző hölgy benyúl a fiókba, egy teli pohár vizet vesz elő.

− Parancsoljon.

− Köszönöm.

− Tehát. Férjezett asszony, huszonhét éves, gyermeke nem volt, jól fizető munkahely… és… keresztény. Hitt Istenben?

Nincs válasz.

− Hitt Istenben? Vagy a kérdést ugorjuk?

− Hittem Istenben.

A válasz. Kortyol a vízből, a sebes nyakán kifolyik, alig tud nyelni.

− És jelenleg… hisz Istenben?

− Nem tudom.

Az ügyintéző hölgy elmosolyodott.

− Akkor beikszelem azt. Rendben. Esetleg… nem akartam beleugorni a közepébe, de ugye sietünk. Tehát… egyébként, ha nagyon rosszul van, kikísérhetem az ellátóba.

− Nem, nem kell. De szólok majd.

− Rendben. Tehát, ha fel tudja idézni legszebb momentumát az életében, akkor kérem, most mondja el.

Csönd. Az ügyintéző csillogó szemekkel mosolyog rá a vérző nőre.

− Amikor… amikor megházasodtam. Azt hiszem.

− A jelenlegi férjével.

− A volt férjemmel.

− Igen. És miért volt boldog az a pillanat?

− Mert megházasodtam és végre elkerültem szüleimtől.

− Rossz gyermekkora volt ezek szerint.

− Igen.

− Mondjon valamit erről kérem bővebben.

− A szüleimmel nem volt jó a kapcsolatom, apám sokat dolgozott, anyám meg mindig az öcsémmel volt elfoglalva.

− Gondolom, a sztori ennél bonyolultabb.

− Igen. De muszáj ezt most végigvenni?

− Nem, ha nem akarja.

− Nem szeretném.

− Rendben. Akkor térjünk a tárgyra… Az első dolog, lássuk csak. Szerette a felhőket nézni?

Pillanatnyi csönd.

− Azt hiszem. Különösebben naplementekor.

− Ez lett volna a következő kérdésem. Szóval beikszelem, hogy szerette a naplementéket.

− A napfelkeltéket is.

− A napfelkeltéket is, igen. Szerette az állatokat?

− Igen. Volt egy macskám gyermekkoromban, vele nőttem fel. Aztán volt hörcsögöm, kutyám is, szerettem őket. Különlegesek. Mármint az állatok általában. Érdekes, hogy az ember annyira semmibe veszi őket. Pedig értékesek.

− Ez aranyos. Volt már templomban, ugye?

− Igen. De nem kedveltem őket. Túl ridegek, nem találtam ott Istent.

− Melyik fajta kenyeret szereti?

− A parasztkenyeret, ami jó ropogósra van sütve. És a belseje puha, a kenyér pedig nagy és kerek. Miért kell ez?

− Hát a gyümölcsökkel hogy áll?

− Lédús legyen. Ezen belül bármi jöhet. Apámnak nagy szőlője volt, mindig mentünk szüretelni a hideg, nyirkos, őszi reggeleken.

− Jó mustja volt?

− Igen. A frissen préselt szőlőlé volt a legjobb. A borról nem is beszélve.

− Szeretett énekelni?

− Inkább hallgatni.

Nevet.

− Nincs jó hangom.

− Nyugodjon meg, nekem se. Mi a kedvenc zenéje?

− A kedvenc zeném… Mostanában Franz Liszt szimfonikus költeményeit hallgattam. Mazeppa, Les Preludes, Prometheus, de nemrég fedeztem fel egy újat, a címét nem tudom, mert németül van.

− Van-e…

− Várjon. Nem csak klasszikusokat szerettem. A 80-as évek diszkós dalaiban el tudtam veszni.

− Elhiszem. Néha engem is elkap a bugi.

− Aztán… néha csak elméláztam egy halk zongoraszó mellett. Volt egy nagy nappalink, tele kényelmes fotelekkel. Imádtam azokat a szombat délutánokat, mikor csak néztem az udvart, a lenyugvó naplementét.

Csönd.

− Zongoraszó. Hm. Melyik a kedvenc filmje?

− Két éve készült egy hihetetlen dráma. Család volt a címe, nem tudom, látta-e. Egy fiú gyermekkoráról szól, aki gazdag családba született, mégis sanyarú sorsa volt. Kicsit azonosulni tudtam vele. Elképesztő jelenetei voltak, néhol csak borzongva néztem. De tudja, egyik gyerekkori kedvencem a THX-1138, George Lucas első egész estés filmje. Kevesen ismerik, de az valami zseniális.

− Nem láttam egyiket se. De haladjunk tovább, mert még elvérez itt nekem. Egy pillanat.

Az ügyvezető hölgy kihajol a fülkéből.

− Duncan, kérlek, töröld fel a hölgy alatti vértócsát.

A vérző hölgy hálásan néz.

− Szóval… miért nem hisz Istenben?

− Azt mondtam, hogy nem tudom, hogy hiszek-e.

− És miért?

− Isten… Isten egy barom. Már bocsánat.

− Mit tett?

− Hagyjuk, hosszú lenne belemenni.

− De akkor ezek szerint hisz benne?

− Hiszek hát. Csak nem akarom követni. Átvert.

− Értem. Akkor ne menjünk ebbe bele?

− Ne.

− Akart valaha gyermeket?

− Nem lehetett gyermekünk Thomassal.

− Thomas a férje.

− Igen.

− Sajnálom. De akart volna, ugye?

− Mindenáron. Hármat szerettem volna mindig is. Felnevelni őket úgy, ahogy az anyám nem nevelt minket.

− Megadott volna neki minden szeretetet?

− Meg hát.

− Szeret ölelni?

Csend. Hosszú csönd. Emlékképek.

− Nagyon…

Fakó hang.

− Szeret csókolni?

Mosoly. Bólintás.

− Szereti az őszi lágy szellőt?

Kellemes borzongás.

− Szeretem.

− Szeret nevetni?

Nevetés, bólintás. – Azt hiszem.

− Sírni?

Könnycsepp. Maró fájdalom.

− Hát szaladni? Utazni? Úszni? Látni hegyeket, völgyeket? Erdőket… réteket, csillagokat… Kultúrákat, messzi vidékeket…

Csend.

− Szeretett hinni?

− Szerettem.

Száraz hang.

− Szerette követni Istent?

− Azt hiszem.

Csend.

A szív kő. A kő vérzik.

− Szeretett szeretni?

Csend.

A kő haldoklik.

Hosszú csend.

− Miért halt meg akkor, Thelma?

A nyakaszegett huszonhét éves, férjezett, vérző asszony csak ül és sír. Azt nem lehet elmondani.

Thelma Davis holtan fekszik egy magas ház aljában. Augusztus 26.

 Köszönöm, hogy elolvastad!

Ha tetszett, oszd meg, értékeld! :)