Vers: A mélyből

Csoda történt velem a mai nap. Én, aki kifejezetten nem voltam versbarát, vagy csak nagyon kevés vers tudott megérinteni, fizika órán, a nagy hangzavar közepette írtam egy verset... Rövid ugyan és nem olyan kiforrott, nem mond nagy mondatokat.

Egy olyan elsővers.

Az ötletet egy nagyon közeli barátomnak köszönhetek (ő volt, aki többek között felébresztette bennem ezt a gondolatot, de korábban egy novellát is akartam erről írni), aki pedig a vers ihletét adta, maga a nagy Goethe, aki Vándor éji dala c. versével felkeltette bennem ezt a vágyat és a stílust, valamint a formát is innen vettem. Így lesz ilyen rövid, tömör.

Tekintsetek rá tényleg úgy, mint egy elsőre. Remélem, azért sikerült kihoznom belőle a legjobbat!

Íme:

A MÉLYBŐL

Szürke felhőkből kitörve

Veled,

Meglátva az üde

Eget

Zuhantam a sötétbe.

De szél nem fújt ott,

A Te kezed megtartott,

És emelt, ismét fel.

(2013. október 2.)